Kedves Szilvi, kedves „pótanya”(Adri) és kedves mindenki a menhelyen!

Lassan egy hete lakom új otthonomban Turmix néven (ti Koboldnak hívtatok). Be kell vallanom, amikor új gazdáim otthonához érkeztem, megszeppentem egy kicsit: nem és nem akartam felmenni a lépcsőkön, a gazdiaimnak csak jutalomfalatokkal sikerült felcsalogatniuk a második emeletre, de a lakással hamar megbarátkoztam. A fürdetésnek sem örültem túlzottan, de elviseltem az ő kedvükért, csak egyszer ugrottam ki a kádból, jól összevizezve mindent és mindenkit, a hajszárító azonban egyáltalán nem lett a barátom. Igyekeztem elmenekülni előle, de nem hagyták, így némi küzdelem után ezt is eltűrtem, hogy lássák, milyen jó kutya vagyok. Jutalmat is kaptam a hősies viselkedésemért: jól kifésülték a bundámat. Na, azt nagyon élveztem: elnyúltam a szőnyegen és szinte „doromboltam”. Órákig elviseltem volna a kényeztetést, de sajna vége lett. Persze, azóta is megkapom a napi adagomat az esti séta után. J

Saját fekhelyem is van az előszobában. Mindjárt sejtettem, hogy az enyém, birtokba is vettem, bár, azóta lett egy másik is bent a szobában. Az ágyra bezzeg nem engedtek fel, csak ha a plédem is ott van, de igazándiból nem nagyon próbálkozom a feljutással. Inkább hanyatt vágódom a lábuk előtt, úgy követelem a simit, ha pedig szeretetroham jön rám, összevissza nyalogatom őket – ha hagyják. Kaptam egy plüss nyuszit is, szeretem rágcsálni, a gazdáim pedig szeretik azt játszani, hogy el akarják venni tőlem, én meg jól nem adom oda. J Megtanultam azt is mi az a labda, és hogyan kell vele játszani.

Az első délután nagyot sétáltam „anyuval”, ismerkedtem a környékkel és a szabályokkal, meg persze a gazdival, az esti vacsorát követően pedig úgy aludtam, mint a bunda a sok új élmény után. Új otthonomba érkezésem másnapján kigyalogoltunk a tanyára is. Nem csak hárman voltunk, jöttek vendégek is sokan: gyerekek, felnőttek egyaránt. Mindenki a csodámra járt - mert olyan aranyos vagyok - és szeretgetett. Jól viseltem a helyzetet, ha pedig meguntam, elheveredtem „anyu” vagy a másik gazdim közelében. Egyébként sem mentem túl messzire tőlük, póráz nélkül sem: biztos, ami biztos, nehogy egyszer csak eltűnjenek. (Otthon is felpattanok időnként, és ellenőrzöm, mindenki megvan-e.)

A napi séták azóta is megvannak: reggel, délben rövidebb, este hosszabb. A lépcsőházban még akadnak gondok, általában megállok az első emeleten felfelé és lefelé is, de aztán – némi segítséggel - rájövök, hogy nem jó helyen vagyok. Ismerkedtem már kutyákkal, emberekkel és nem ugattam! Na, jó az emberekre néha megpróbálok felugrani, hiába nagyon szeretem őket. A kutyákkal viszont kicsit félős vagyok, helyből ugrom hátra, ha túl sokáig szimatolgatnak, vagy túl rámenősen ismerkednek velem. Feltűnően okos vagyok: értem az ül, marad, gyere, várj parancsokat valamint a NEM figyelmeztetést, és figyelek a nevemre is, ha hívnak, jövök. Sétálás közben nem húzok, és hamar megtanultam láb közelben közlekedni is, sőt automatikusan oda húzódom, ha szerintem valami számomra veszélyes jön a közelembe.

Szóval minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy én egy csoda Turmix vagyok. Az éjszakát gond nélkül átalszom, és igyekszem megvárni, amíg elém rakják az ételt, bár ezt még gyakorolnom kell, a „nem kunyerálással” együtt. Azt hiszem, jól haladok: ha rám szólnak, leülök és várok, persze addig ugrálok, hátha lepottyan valami falatka. A szobába is csak tegnap pisiltem be, előtte mindig megvártam, hogy lemenjünk. Nem is értem, mi volt velem. A lépcsőházban is megmakacsoltam magam, egy tapodtat sem voltam hajlandó mozdulni, és éjjel is ugattam egy keveset, tőlem szokatlan módon. Ma azonban visszazökkentem a megszokott kerékvágásba, talán az éjszaka átalvása is megint menni fog.

Üdvözlettel:

Turmix

Gigi hosszú várakozás után megtalálta az álomgazdit

Örömmel értesítelek Benneteket, hogy Gigivel minden rendben.
Ugyan hosszú volt ez a hét, és szokatlan mindkettőnknek, de szerintem a továbbiakban nem lesz gond. Annyi szeretetet kapott a héten, és annyi szeretetet igényelt, ami néha már ugyan sok volt, de megértettem, hogy ez neki most nagyon fontos, és mindig meg is kapta. Volt olyan éjszaka, kb. szerdán, amikor egész éjszaka az ágyam mellett feküdt, és kérte, hogy simogassam, hogy hozzáérjen a kezem. Na jó, ezt követő éjszaka már nem csináltuk, mert azért nekem is pihennem kellett, így kint aludt a folyosón. Egyébként Gigi nem zúz semmit, nem kaparja az ajtót. Tudom, hogy hihetetlen, hogy ezt írom, de nyugodt kutya -bár lehet a meleg segít ebben egy kicsit. Alapvetően szót fogad, szerintem érti, hogy mit akarok, de csak a második-harmadik parancsra teszi is meg. Inkább csak az első határozott parancsszó ellen ellenkezik, mint aki meg se hallja, alkalmi süket - "ne hogy már az legyen, amit Te akarsz". De mivel a leányom is ilyen volt egész életében, ezért azt hiszem, tudom kezelni.
Egész héten jött velem az irodába, ahol az elején, ha mozdultam, mozdult ő is, még ha csak a másik szobába is mentem. ennek a túlmozgásnak kb. a hét második felére csökkent az intenzitása, ami jó volt, mert már odáig jutottam, hogy nem mertem megmozdulni, ne keljen már megint fel.
Kolléganőmnek is van egy ivartalanított szukája. Behozta, hogy lássuk miként viselik egymást. Nos nem volt semmi probléma, azon kívül, hogy minden szeretetet elorzott előle.
Más kutyákkal is sikerült felvenni a kapcsolatot, sőt úgy vettem észre, nagyon szereti a kutyák társaságát. Jó, igen vasárnap reggeli séta során még ugrott minden kerítés mögött csaholó kutyára, de már másnap elmúlt ez a reakciója. Ebből azt gondolom, hogy csak egy lelki stabilitás hiányzik neki, gazdihoz kötődés, és akkor minden rendben van más kutyákkal is.
Gyakorlatilag a héten csütörtök volt az első reggel, hogy magára hagytam. Kint volt a kertben, én meg kimentem a kisboltba. Ugyan végig követett amíg látott, de aztán visszament a bejárati ajtóhoz, és lefeküdt. A fiam mesélte, mert figyelte. Nem mutatta jelét, hogy szökni akarna a kerítésen kívülre. Még nem maradt egyedül a kertben hosszabb időre, majd szépen lassan szoktatom hozzá. Szóval Gigiből jó és stabil kutya lesz, és úgy gondolom, jól fogja magát érezni nálam.
Igazán köszönöm, hogy elhozhattam, bár aggodalommal indult az elhozatala, pozitívan értékelem az első hetet.
Köszönöm a kártyanaptárt is amit kaptunk, csak itthon vettem észre, hogy Gigi van rajta, ami megható volt. Ki is tettem az irodában: elég sok ügyfelünk kutyabarát, van aki támogat is menhelyet, hátha segítségetekre lehetek. Azt hiszem az én példám is ragadós lesz, legalábbis már kaptam visszajelzést, hogy a következő kutyát ők is menhelyről fogják elhozni.
Egyébként csak gratulálni tudok a általatok fenntartott menhelyhez: a telepen látottak(a fiam mesélte, mert én nem mentem hátra) és Gigi állapotából vett tapasztalat alapján nagyon rendben van minden, ami tudom, hogy igen sok munka eredménye. (Egy kutyát is nehéz rendben tartani, nem hogy ennyit.)
Nagyon sok erőt, és kitartást kívánok a munkátokhoz.
Minden jót!

Valaki eldobja, mint egy szemetet, más valaki,pedig kincset talál benne...

Szofit két pici kölykével együtt dobták ki. Csont soványan került a menhelyre. A kölykök felnevelése és ivartalanítás után Ausztriába került az igazi kutyaparadicsomba, ahol csak pár napja van, de imádják. Hosszú, boldog életet kívánunk Szofi! Köszönjük Monika Pomayrnek és Isoldse Andraschkonak a gonoskodást és a szerető otthont! Danke schön Monika und Isolde!

Kedves Menhely!

Egy hete hoztuk el Chillit, a kis csendes kutyust, aki nem is olyan csendes. Azt hiszem Chilli nevében is mondhatom, hogy nagyon jól érzi magát. Tádéval egy hét alatt nagyon jól összebarátkoztak. Együtt őrzik a házat, ugatják az idegeneket, vendégeket, és napoznak nagyokat.
Ma fürdés volt, amit kimondottan élvezett. A végén pedig nagy szaladgálás és játék volt az udvaron. :P Arról sajnos képet már nem volt idő készíteni, túl gyorsan pörögtek az események.
A cicákkal még hadilábon áll, de nem lesz gond. Mozgó játék mindegyik számára. Persze a cicák már nem teljesen így nézik a helyzetet, de nem reménytelen, sőt!
Egy hatalmas telket kapott, sok-sok szerető gazdival. Még a hintaágyon is osztozás van.
Nagyon köszönjük, hogy elhozhattuk Chillit. Főként Tádé nevében, aki ismét vidám és játszik, mert nincs egyedül anyja elvesztése után.
Persze minden délután játék van, amit a mellékelt videó is mutat. Hisz a gazdik haza érkezését minden nap meg kell ünnepelni.

Még egyszer köszönjük! Ígérem, bővítjük a fényképalbumot.

Üdvözlettel:
Egy boldog Gazdi

Sziasztok!

Lili vagyok, és végre én is igazi szerető gazdira találtam több helyen laktam már, de eddig sehol sem szerettek igazán...volt ahol bezárva tartottak egy fürdőszobában, volt ahol bántottak még az orrocskám is eltört, de a legutóbbi gazditól azért kellett eljönnöm, mert tüzeltem és össze véreztem a szőnyeget. Így kerültem a Szekszárdi Kutyamenhelyre december elején, ahonnét az egyik önkéntes már aznap hazavitt nehogy megfázzak. Úgy volt, hogy itt csak ideiglenesen maradhatok, amíg nem akar engem valaki, de aztán nagyon megszeretett az egész család és már nem kell többet költöznöm! Nagyon jól érzem itt magam, visszanyertem a bizalmamat az emberekben is. De nagyon sok kutyabarátom is lett, sokat sétálnak velem és finom falatokat kapok! Igyekszem szót fogadni a gazdinak, mert akkor leveszi rólam a pórázt és kedvemre futkoshatok. Nagyon szeretek az ágyban aludni és reggelente az erkélyen napozni nagyon hálás vagyok ennek a családnak, hogy befogadtak és így szeretnek engem, azt kívánom minden menhelyen lakó társamnak, hogy találjanak ilyen szerető otthonra!!

A nagy utazók ...

Drágám (fekete-fehér fiú) és Répa (barna lány) a német önkénteseink kutyái. Szinte minden szombaton jönnek barátkozni és játszani a régi társaikkal. Még mindketten fiatalok, de már sokat tanultak a gazdiktól: tudnak már németül, fegyelmezetten sétálnak, ülnek és finomságokért még kisebb atrakciókra is képesek Mára már világpolgárokká lettek: útlevelet kaptak és rendszeresen utaznak. Drágám kapott egy hátizsákot is az utazásokhoz. Danke sehr!

Alex nem árva többé, ismét szertő kezek simogatják

Köszönjük Madónak, hogy a gazdáját elveszített 12 éves spániel két hét alatt egy nagyszerű helyre kerülhetett. Köszönjük a gazdinak is a kényeztető gondoskodást!
"alexet imadom.nagyon jo kutya.igaz kukazik:-).csutortokon megyunk kozmetikaba.amugy velem alszik:-) ANNYIRA SZERETEM!visszakaptam a regi spanim

Mobilról küldve

Tisztelt Cím!

Kb. 4 éve, mióta örökbe fogadtam Önöktől a legokosabb kutyust, amim valaha volt, azóta  minden évben a menhelyüknek adom az adóm 1%-át és ez idén sem lesz másképp! Ha még Szekszárdon laknék, önkéntes munkát is vállalnék a kutyuknál, de azóta Hajdú-Biharban élünk. Örökbe fogadott fiam, Kavics jól van, negyedmagával (szintén befogadott kutyákkal) ural egy nagy udvart! :)

Tisztelettel.

Tisztelt Menhely!

Szeretném  pár sorban tudatni önökkel, hogy  1 éve  2 kutyát hoztunk el Önöktől.

Nagyon jól érzik magukat annyira kötődnek már hozzánk, hogy el sem tudnám képzelni az életünket nélkülük. Annyi szeretetet kapunk tőlük. Minden lépésünket figyelik és ott vannak ahol mi is. Lakásban laknak velünk. Játékosak. A fekete kutya (Májló) olyan mint egy gyerek. Addig udvarol körbe, még meg nem kapja amit szeretne. A Bohóc kutyám csupa szív. Szeretik a macskákat is. A szoktatás nem volt egyszerű, de sikerült. Bátran mondhatom ezek a keverék kutyák annyi szeretetet tudnak adni, hogy akinek nincs kutyája, el sem tudja képzelni.

Sok sikert kívánok a munkájukhoz.

Üdvözlettel,

Sziasztok!

Diócska megkapta élete 1. ruciját:) Kicsit nagy elöl, de majd rászabjuk. A lényeg, nagyon jól áll neki.  Dió iszonyatosan kedves kutyus, egyszerűen imádom:))) 

Connyval jó barátnők lettek a kezdeti nehézségek után. Conny a domina kettőjük kapcsolatában, Diónak a szájából is kiszedhetem a kaját, ha akarom. 
Köszönjük szépen ezt a hihetetlen kedves kutyust:)))))))))))))

Kedves Szilvia, Marianna és a szekszárdi Önkéntesek!

 

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok Nektek!

Nekem csodálatos volt az elmúlt másfél év, amit a Ti jóvoltatokból ennél a családnál tölthettem.

Nagy szeretet vesz körül és teljes szívemből kívánom, hogy még sokáig tudjatok segíteni a kutyatársaimon.

 

Puszillak Benneteket!

Molly / a beagli keverék

Boldog karácsonyt!

Nagyon szépen köszönjük! Nektek is nagyon boldog Karácsonyt kívánunk!
Luca még mindig remekül érzi magát nálunk! A lányaink sokat játszanak vele. Nagyon szeretjük és köszönjük, hogy nálunk lehet! Szerintünk nagyon boldog kutyus! Csatolok róla egy képet is!
Üdv Rácz család Bogyiszlóról

Boldog Karácsonyt kívánunk Lizivel! Immáron 3 éve hogy elhoztuk már! 

Köszönjük! :-))

Süti legszebb karácsonya....

Egy önkéntesünk levele, aki azt kérte karácsonyra, hogy a kedvenc menhelyes kutyája vele tölthessen karácsonykor egy napot. Hosszú, de tanulságos levél, tele szeretettel :)

Hali!
No megvolt a kutyabuli karácsonyra :)

Meghoztuk úgy fel volt pörögve hogy elöbb 2x körbementem vele az egész háztömböt mire lehetett vele kezdeni valamit, annyi új inger volt a környéken bokorról bokorra ment mint a hülyegyerek :P Utána feljöttünk, körbemutattam neki a lakást, kiszemelte magának az ágyamat és letelepedett rá egyből mondom jól van kutya jól van... nyilván a karácsonyfa alá is be akart mászni egyből :] Fél méternél messzebb nem ment tőlem, 'ismeretlen terepen' nem volt meg még az önbizalma, de azért csak-csak odacsápolt mindenkihez előbb-utóbb. Kapott egy kis tápitápit (vettem neki zsírfajtát) aztán mentünk sétálni. Kutyának hatalmasat sétáltunk, ment mindenhol az élen lengette a farkát piszkosul :) Visszaértünk felvonszolta magát a lépcsőn befeküdt a nappaliba és elbuffadt ahogy volt gondoltam én hogy el fog fáradni... aztán amint megkapta a karácsonyi nagy konzervét hirtelen feléledt megint és egy iramban behabzsolta az egészet gondoltam ezt éjszaka még viszont fogok látni a mohóság... utána már leragadtak a szemei is bementünk vele videót nézegetni befektettem magam mellé aztán ott hortyogott :P Aztán 9 -kor megunta, felébredt, leugrott , nézett rám csillogó szemekkel meg csóvizta a farkát piszkosul ezt meg mi lelte, le akar menni pisilni? Hát bezony. Nem pisilt nem kakilt be semmit, mindig jelezte hogy dolga lenne hihetetlen :) Persze ha már lent voltunk elindult megint ezerrel és a háztömböt megint kerülhettük... Aztán megint elbágyadt és aludt. 11-kor megismételtük az akciót gondoltam mennyünk el aludni. Nahát a kutyának más elképzelései vannak az alvásról :P Leterítettem neki a rongyot az ágy elé megágyaztam, ez meg fogta magát és felugrott az ágyamra és elterpeszkedett. Mondom kutya nem lesz jó, én meg akkor hogy alszom, tolhattam arrébb jobbra-balra, amit morgással díjazott,mondom azt tudod morogni , kitúrsz az ágyamból mi :D Aztán 12-kor megint kiugrott lefetyelt egyet jó hangosan, nekiállt téblábolni... jó, lemegyünk megyünk egy nagy kört aztán durmidurmi - mondom neki. Megtörtént, lefeküdt a helyére és aludtunk. Amíg megint el nem kezdett téblábolni meg lefetyelni. Felébredtem álmos képpel =.= felkapcsolom a lámpát nézek rá, ez meg ott néz megint a csillogó szemeivel és jár a farka ezerrel mondom tényleg... Mennyi az idő kutya? 3:18... menjünk baba menjünk, de jó... Ez hallod,olyan lelkesen avandzsált megint sokkal kisebb az alvásigénye. Aztán megláttunk egy macskát, ez meg el akarta kapni (nyilván pórázon volt) úgy kellett elrángatnom mégiscsak kutyából van >:) Felmentünk lefeküdtem, megint hallgatom a kutya nem akar elaludni. No mondom egye fene gyere ide fel az ágyra, gyors fel is terpeszkedett a hátsó részét nyomta a képembe nyilván >.> De akkor aludt. 6-ig. Akkor megint mehettünk. Utána nem akart felugrani. Ott lenn elkushadt. Aztán sikerült 9-ig aludnunk. Valahogy ez felkelt lelkesen és kipihenten én meg néhány fokkal nyúzottabban :) Kapott némi reggelit aztán hazamentünk :) Azt nem kell mondanom hogy bemutatkozott, mindenre ami zörgött rámozdul, sőt a lendületes konzervpusztítás után egyenként végigkuncsorgott mindenkit az asztalnál ahogy azt szokta :P A végére már teljesen otthonosan mozgott, abszolút kifogástalanul viselkedett, és látszott rajta hogy nagyon-nagyon élvezi az egészet, a farkát mindig csóválta összevissza. Aludni nyitott ablaknál a 17 fokon tudtunk, nem hiszem hogy nagyon melege lett volna (nekem nem volt). A tükörben viszont nagyon érdekelte az a 'másik' fekete krumpliorrú kutya :D :D De tényleg abszolút okosan viselkedett, ami elkerülhetetlen nyilván hogy ma fél tonna kutyaszőrt lehetett összeszedni mindenhonnan, de annyi baj legyen :)

Így nagyon jól sült el a dolog, nagyon tetszett neki az egész , úgyhogy emiatt nem kellett volna aggódni. Látszott rajta hogy nagyon odavan mindenért és még hajnalban is milyen kis lelkes volt egyem a szívét :3 Ohh, de tudod milyen hangzavarral alszik ez? Röfög, horkol, szuszog, liheg, úristen mondom kutya :P Meg nagyon éberen, mindenre felfigyelt. De nagyon örülök hogy ennyire tetszett neki nem is gondoltam volna, ennyire még nem láttam boldognak nagyon jó volt :) Azért legközelebb az alvós részt még meggondolom :P

A menhelyet pedig inkább mi köszönjük, hogy igazgatod, mert most már látom körülbelül hogy ez rengeteg munka és stressz, tényleg köszönöm mindenki nevében :) Egy köszönet pedig megy nyilván a fiúknak is, mert nem semmi munka van ezekkel a kutyákkal, most már én is tudom. De ha belegondolsz hogy ezek a szerencsétlen kutyák milyen jól elvannak így, és soknak tényleg az életét mentetted meg (beleértve a Buffomat is), ez azért biztosan jó érzés :)
Mellékletben küldök néhány képet a 'vendégünkről' :) Holnap nem tudom hogy hogyan s mikor tudok kimenni, de majd igyekszem. Mézeskalács sajnos az idén nem lesz mert elromlott az egész sütőnk... >.<

Boldog Karácsonyt! :)

Milly üdvözletét küldi Angliából

Szeretnek kuldeni egy kepet a Millirol, akit tavaly Szilveszter elott hoztunk el a menhelyrol es Januar ota kint el velunk Angliaban. Most Oktoberben volt 1 eves . Egy imadnivalo kis kutyus es Bruno kutyanak a legjobb tarsa. :-)

Büszkék vagyunk rád Noémi!

Évekkel ezelőtt megjelent a menhelyünkön egy ismerős lány, aki nem fajtatiszta divatkutyát keresett, egy kis életet, akit boldoggá tehet. Kiválasztott egy fekete kevésbé népszerű szőrgomolyagot, akit Vackornak keresztelt el. Vackor felnőtt, és rengeteg dolgot megtanult gazdájától. fegyelmezett, okos kutya vált belőle.  Egy napon Noémi felhívott minket, talált a menhelyünkön egy lány kutyust, aki nagyon hasonlított Vackorhoz. Viki egy fekete, bozontos kutya volt, aki kutyáktól és emberektől is félt. Korábban sanyarú sorsa volt szegénynek, mindenütt bántották. A menhelyen igyekeztünk foglalkozni vele, de nagyon zárkózott volt, továbbra sem akart kapcsolatot teremteni senkivel. Noémi ennek ellenére ragaszkodott a kutyushoz, otthonába fogadta. Viki nagy változásokon ment keresztül, Szofi lett a neve, megszelídült és valósággal kivirágzott. Szofi eleinte kicsit félős volt, és Vackorral se nagyon szimpatizált, de most már minden rendben van vele. Boldogan él együtt a két kutya. Szofinak nagyon jó étvágya van, egy kis jutalomfalattal bármire meg lehet tanítani. Tudja már azt, hogy ül, fekszik és pacsit is ad. Nagyon okos, ragaszkodó kutyus.

Szép dolog, ha valaki menhelyről fogad örökbe kutyát, a csoda azonban ott kezdődik, amikor valaki egy problémás, szinte esélytelen kutyát fogad örökbe, majd sok munka és türelem segítségével egy magabiztos, nyitott, tanulékony kutyust varázsol belőle.

Lüszyke és Dézyke sikertörténete – mint a mesében

Szerencsére nem csak a mesében igaz a mondás: boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Lüszyke sok évvel ezelőtt került a menhelyről Nikihez, az elején félénk, visszahúzódó kutyus volt, de a szerető családban hűséges és nagyszerű baráttá vált. 10 boldog évet töltött Nikiéknél. Dézykét pár hónapja fogadták örökbe a menhelyről, sajnos már csak néhány hónapot tölthetett együtt a két kutyus. Dézyke lassan kezd felnőtté válni, nagyon aranyos és gyorsan tanul. Jövőre még nyaralni is elviszik a Balcsira, mert annyira szereti a vizet.