Sziasztok! Régen jelentkeztünk. 2 éve tavasszal hoztam haza tőletek Konrádot a drótszőrű tacsi keveréket. Jó messzire: Kiskunfélegyházára. Most ünnepeltük a napokban a 2 éves szülinapját. Mostanra nagyon összeszoktunk. Ő szobakutya de ez egyáltalán nem látszik rajta! Egy éve elkezdtünk járni kutyaoviba is a helyi sportkutyások egyesületébe. Először kicsit furcsa volt, hogy szinte egyedül mi voltunk a "nem pedigrés" kutyák és talán a legkisebbek is. De tényleg tárt karokkal fogadtak bennünket. Nem akarok dicsekedni, de talán ő a legjobban motiválható kutya az egész csoportban. A virsliért bármit!!!! Ő lett a kis kedvenc ott is. Mára már nem ovisak vagyunk, hanem iskolások. Keményen dolgozunk! És mindketten borzasztóan élvezzük! Most szerdán viszont elkezdjük őrző-védő tanfolyamunkat is! Amikor először felvetettem ezt az ötletet a "tanárbácsinak" mosolygott de Konrád annyira keményen akar mindent, hogy azt mondta, hogy miért is ne? Nekem meggyőződésem, hogy remekül helyt fog állni. Küldök nektek egy képet az idei első iskolai napjáról. Nagyon kemény! Ezt a levelet egyrészt sikersztorinak is írtam, másrészt azért, hogy ha megosztanátok akkor talán más is elgondolkodna azon, hogy "iskolába" vigye hőn szeretett ebét. A kicsiket és a keverékeket is! Én 40 éves vagyok és ő az első kutyám. Imádtam első pillanattól kezdve de mára rájöttem, hogy bizony sokszor sokkal könnyebb lett volna ha amikor egy-egy vele kapcsolatos problémával szembekerültem megkérdezhettem volna egy "szakembert" aki csípőből megmondja a tutit! Ráadásul ott olyan emberek társaságában lehetek akik nem akadnak fenn azon az apróságon amikor én véletlen anyának hívom magam Konráddal kapcsolatban! És talán ha az örökbefogadók ezekre a szükségszerűen minden kutyánál felmerülő viselkedésbeli kérdésekre-problémákra segítő válaszokat kapnának talán még kellemesebb lenne az együttlét a kutyákkal és talán a kutyáknak is. Itt természetesen most nem a "profi" kutyatartókról beszélek hanem az olyanokról mint mondjuk én voltam. Csak azért említettem meg ezt a témát, mert talán érdemes erről is beszélni. Talán kevesebb lenne a visszavitt kutyák száma is és több az elégedett gazdié. Valahogy erről a témáról sosem olvasok. Még mindig él az az előítélet, hogy kutyaiskolába azokat a kutyákat hordják, akiket "ki akarnak képezni". Amikor én elkezdtem Konrádot hordani megkérdezte az "óvónénije" hogy mit szeretnék vele elérni. Erre én azt válaszoltam, hogy semmi extrát, csak hogy egy boldog és kiegyensúlyozott kutyám legyen aki bárhol megfelelően tud viselkedni. Köszönet ezért a kiskunfélegyházi kutyasulinak! Nem beszélve arról, hogy Konrád is és én is egész héten azt várjuk, hogy mehessünk a suliba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése