Sziasztok!

Október 5-én örökbe fogadtuk Mandulát és most megírnánk sikertörténetét! :)

Szeretnénk érdeklődni azonban Mandula, hogy került a menhelyre, bántalmazták e, mert nagyon kis félős :( de mi nem adjuk fel, hogy egy igazi bátor hölgy váljék belőle! Nagyon szeretjük!:)

Az én életem azt hiszem most kezdődött el... Igen, ott azon az októberi hétvégén, amikor egy lány és egy kis fiú megérkezett a menhelyre. Ha jól emlékszem Cimbi barátomat szerették volna, hazavinni, de valamiért még sem őt választották. Elmentek előttem, aztán visszajöttek és csak simogattak és simogattak és olyan szépeket mondtak nekem. Aztán kivettek a helyemről, az ölükbe kerültem. Azt hiszem már akkor megszerettem őket. Aztán felgyorsult minden és hirtelen egy óriási ház, óriási udvarán voltam. Sok gyerekkel és nagy szerető családdal körülvéve!  A gyerekeket imádom, van egy pici kislány, ő mindig azt gondolja paci vagyok, pedig nem, de én hagyom, hogy játsszon velem pacisat, meg húzzon vonjon, hiszen ő is szeret.. nagyon érzem, mert néha nagyon megszokott ölelni, sőt sok puszit is kapok tőle. :)
Van egy nagy, saját házam és van egy új barátom is. Zsöcinek hívják, igazi kis kandúr cica. Egy idősek vagyunk és nagyon fennhordja az orrát, mert a gazdimmal aludhat minden este, én meg persze kaparom az ajtót, hogy ez nem igazság. De legbelül tudom, hogy a gazdim engem is nagyon szeret, meg mindenki ebben a családban! Zsöcivel egyébként nagyon jól kijövünk, sokat futkározunk, játszunk és egerészünk együtt! Jó pajtásom lett :)

Nagyokat kirándulunk, sétálunk erdőkben, parkokban a gazdámmal... Imádom, olyankor csak futok futok örömömben, de nagyon jól viselkedek. A gazdám megbízik bennem és soha nem futok el, mindig ott maradok a közelében.

Annyira boldog vagyok, ha valamelyik családtag haza érkezik, én körbeugrálom, de már nem úgy ám, hogy piszkosak legyenek, mert azt mondta a gazdám, az nem jó viselkedés, szóval csak körülöttük ugrálok és utána futok 2-3 örömkört a nagy udvarban.. :) Nagyon sokat tanultam ám! Már értem az "ül", "hozd vissza" "hol a labdád" "helyedre" utasításokat. Mert néha jön olyan ember, aki fél tőlem és rá nem szabad ugrálni. Ilyenkor a helyemen meg kell várnom, amíg bemegy a házba.

A vasárnapok a kedvenceim, akkor olyan lakomám van... mindenfélét kapok. A múltkor egy hatalmas főtt csontot kaptam. Be se fért a számba, csak húztam vontam, de elástam a kertben az egyik bokor alá.. de ne áruljátok el senkinek ;)

Barátaim, bízzatok bennem, higgyétek el, rátok is vár egy nagyszerű család és olyan boldogok lehettek, mint még soha! Sokat gondolok rátok és drukkolok nektek, hogy titeket is örökbe fogadjon az álomgazdi!

Üdv:

Mandula