Sziasztok!

Pami vagyok, a komondor keverék, emlékeztek még rám? Kb. egy hónapja kerültem egy családhoz akik mindenképpen jó házőrzőt szerettek volna. Nagy kertes házba kerültem, ahol két cica is van. Én már nagyon szeretnék velük barátkozni, de úgy tűnik, hogy félnek tőlem, mert én hiába nem bántom őket, nem nagyon akarnak velem szóba állni, elfutnak. Jó helyem van, úgy gondolom, finom kajákat kapok, a nagyi főz rám, már híztam is, nincsenek kinn a bordáim!  Sajnos még mindig habzsolva eszek, pedig mindig mondják, hogy lassan, de képtelen vagyok rá, eltüntetek minden morzsát, utolsó cseppet egy pillanat alatt. Egyébként a nagyival vagyok a legtöbbet nap közben, ő sokat kertészkedik és én boldogan megyek vele a veteményesbe, de ennek nem nagyon örül, pedig a málna szedésben is segítettem, igaz,hogy én inkább csak lelegeltem a termést.

A gazdit is nagyon szeretem, sajnos keveset látom, főleg reggel és este, de amikor csak tud elvisz sétálni, ha ő nem ér rá, akkor a lányok, vagy a gazdasszony. Gazdira hallgatok a legjobban, neki szinte mindig szót fogadok. Sokszor kissé harapdálom is, főleg esténként, ezt nem szereti sem ő, sem a többiek, pedig ez nem komoly tőlem, csak úgy, „játszásiból”, mindig mondják, hogy ne csipkedjek, fúj, nem szabad. Hát jó, tudom,hogy nem jó ez nekik, majd egyszer leszokom róla, amikor már nem leszek annyira kajla, mert most állítólag az vagyok, mondják többször is nekem,hogy „na mi van kajlácska”? Labdázni is szeretek, 3-at is kaptam, eldobják és vágtatok utána és vissza is viszem! Na, jó, nem mindig adom oda nekik, inkább megtartom magamnak és rágcsálom. J Egyébként is mindig mindent megkóstolok, megrágcsálok, állítólag kapok valami szép nagy gumicsontot, hogy inkább majd azt csócsáljam, mert a kinn nyaraló cserepes virágokat is megkóstoltam, hát nem voltak finomak, az igaz. 

A házat szépen őrzöm, amikor kezd sötétedni, akkor odatelepszek a ház első bejáratához, vagy a ház elé, az ablak alá, ezekről a helyekről jól szemmel tudom tartani a területet és innen szépen időnként éjjel körbe is járok, hogy minden rendben van-e. Szóval nagyon fontos feladatom van. Szeretek itt lenni, szeretem a családot és érzem, hogy ők is nagyon szeretnek engem, sok simit kapok és sokszor mondják,hogy nagyon okos vagyok, közben  vakargatják a  hátam, az nagyon finom, nagyon szeretem. J

Üdvözlöm a sok kutyust, különösen Mamit, akivel együtt voltam, gondolok néha rá, a család is emlegeti, hogy ha megtehetnék, kihoznák őt is, mert azt a szomorú tekintetet nem tudják elfelejteni…

Köszönöm Nektek, hogy ott lehettem veletek, hogy megmentettetek!

Mindenkinek egy pacsit küldök:

Pami, vagy ahogy a gazdi hív: Gróf Úr

U.I.: Nem sikerült ettől jobb képet készíteni, mert Pami nem igazán volt hajlandó megállni egy kép erejéig sem,de később, majd ha kinő a "subája" akkor próbálkozunk! :)

Köszi mindent:

Viki :)