Először is nagyon szépen köszönöm, hogy ideadtátok nekem Konit.
Az utunk hazafelé teljesen zökkenőmentes volt, se róka-móka nem volt, se pisi.
Bár Laca szerintem még sosem vezetett ilyen óvatosan.
Szerencsére nem volt ellenségeskedés a macskákkal. Senki nem fújt rá,
csak betartották a biztonságos távolságot és minden mozdulatát
érdeklődéssel kísérték.
Tényleg nagyon be lehetett zabálva, mert mikor a hasát simogattam, nyüszögött.
Most naponta 3-szor adok neki enni, nem túl sokat. Tegnap már nem fájt a pocija.
Szombat és tegnap éjszaka is a saját ágyikójában aludt, 2 körül
felébredt, elkezdett nyüszíteni, akkor odavettem magamhoz, annak nagyon
örült, odabújt hozzám, utána már végigaludta az éjszakát.
Egyébként ő családom legrendszeretőbb tagja, mert kényszeresen
törekszik arra, hogy az összes játékát becuccolja az ágyikójába.
A kicsi egész hétvégén csendes volt, viszont ma már nagyon akart volna
barátkozni a macskákkal, akik viszont azt az egy lépés távolságot
mindenképp meg akarják tartani vele. Ezért hangos ugatással reklamál
nekik, ezzel még jobban belopva magát a szívükbe.
De nem ellenséges velük egyáltalán. Most egy ideig minden nap csak délig dolgozom, aztán irány haza hozzá.
A karantént természetesen tartjuk, a féreghajtót kapja. Az alommal nem
nagyon akar megbarátkozni, úgyhogy a család a hétvégén elnevezett
Domestos - királynőnek, de nem adjuk fel! :)
Csatoltan küldöm róla az első fotókat.
Mindent köszönünk!
Üdvözlettel: Edit
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése