Kedves Szilvi, Marianna és szekszárdi önkéntesek!
Üdvözöllek Titeket!
Én Molly, a beagle (nálatok Berill) lánykeverék kutyus vagyok. Korábban írtam már Nektek, hogy a segítségetekkel, milyen jó helyre kerültem. Azóta is boldogan telnek napjaim, főleg az augusztus volt egy tündérmese. A gazdám egész hónapban szabadságon volt, ami eddigi életem legszebb hónapja volt. Sokat játszottunk a gazdám, a kutyi barátom és én.
Örömmel tájékoztatlak Titeket, hogy a nagy fekete kutyussal már teljesen megbarátkoztam. Eleinte Ő követett mindenfelé, mára már én követem és próbálok megfelelni Neki. Nagyon sokat tanulok nap, mint nap Tőle. Büszkén mondhatom, mára már a futás is jobban megy, mivel már nem tud olyan hamar utolérni. Rájöttem, ha cikázva futok, sokkal nehezebben ér el. Az evésnél sem habzsolok már úgy, mint a kezdetekkor. Megtapasztaltam, senki sem veszi el a kajcsimat, sőt ha leleményes vagyok a barátom is ad nekem pár falatot. Eleinte én a konyhában ettem a kis pink színű tálkámból, most már együtt eszünk, egy kis távolsággal. Egyik pillanatban a saját tányéromból falatozok, a másik pillanatban pajtásom nagy tányérjából, míg Ő az én tálkámból. Mindig úgy gondoljuk, a másik jobb falatokat kap, majd rájövünk, hogy nem más, csak az egyikben a nehezebben rágható csontosabb darabok vannak. Mindig megmosolygom gazdám igyekezetét, ahogy próbál igazságosan mind a kettőnkkel bánni, úgy hogy közben a játszópajtásom maradhasson a falka rangsorban az első. Továbbá tudatom Veletek, szépen nődögélek, pl. a házikómat már kinőttem. Most kaptunk egy új cseresznye színű házikót, melyben már ketten fogunk élni.
Küldök is egy pár képet, egy első naposat is, lássátok mennyit változtam.
Most búcsúzom, majd még jelentkezem.
Sziasztok!
Mollyka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése