Én Berill a beagle keverék lány kutyus vagyok, akit most már Mollynak hívnak.
2011.06.25-én kerültem el Tőletek egy kedves családhoz. Pont négy hete, hogy jött egy kocsi egy „hatalmas” fekete kutyával, akinek bemutattatok. Emlékszem milyen pici voltam és nagyon izgult a leendő gazdim, hogy az a nagy fekete elfogad e engem. Eleinte kicsit barátságtalan volt velem, de később már nyalt. Hazafelé egy kosárban utaztam és az a fiú kutyus állandóan előre jött az üléshez, kénytelenek voltak hátratenni a csomagtartóba.
Na, az nem volt valami jó, de mondhatom Nektek, ez volt, azóta a legrosszabb dolog, ami történt velem. Képzeljétek, van rengeteg szőrös, kicsi játékom, de én leginkább a papucsokat szeretem. Már sikerült kettőt teljesen szétszednem. Egy kicsi házikóm is van, puha takaróval.
Ja, meg kaptam egy csodaszép pink színű hámot a sétáltatáshoz. Még kicsit nagy, de majd belenövök. Sokat eszem és alszom, na meg ismerkedem azzal a nagy kutyussal. Állítólag majd Ő lesz a játszópajtásom, csak még nőnöm kell egy kicsit, mert így felügyelet nélkül nem mernek vele hagyni, bár szerintem nem bántana. Eleinte volt, hogy véletlenül rálépet a tappancsomra, vagy a farkamra, de most már nem történik ilyen. Mindig egy kicsit többet vagyok Vele és nagyon mérges vagyok, ha bevisznek a házba, bár akkor egy jót alszom, mert még elfáradok a futástól. Nagyon gyorsan futok a pajtásom elől, de el kell ismernem Ő kettőt ugrik és már utol is ért.
Esténként gondolok Rátok és a sok kutya társaimra, akik még nálatok vannak. Milyen jó lenne, ha mindenkinek sikerülne gazdihoz kerülni.
Nekem szerencsém volt, mert hamar elkerültem a menhelyről, bár tudom, ez nélkületek nem sikerülhetett volna. Nagyon hálás vagyok, hogy Ti vagytok és végzitek áldásos munkátokat.
Kívánok Nektek sok erőt és egészséget, na meg sok becsületes, állatszerető gazdit!
Most elköszönök Tőletek, de majd még írók!
Sziasztok!
Mollyka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése