2010. június 7., hétfő

A három lábú kicsi yorki első néhány napja a gazdinál

Vegyes érzésekkel töltött el,mikor az első nap itthon hagytam Pöttömöt és Lizit.Már nyitáskor azon rágtam magam,hogy teljen az idő,mert velük akarok lenni,másrészt aggódtam is,hogy nem-e lesz valami probléma (szomszédéknak adtam kulcsot,hogy ha valami gyanús nagy vonyítás van,akkor menten nyissák rájuk az ajtót)... Aztán háromnegyed tíz felé megérkeztem és lám,se bepisilés,se bekakilás,minden ugyanúgy,ahogy reggel hagytam :D Épphogy benyitottam,máris ugrottak nekem,lökdösték egymást,hogy ki kapjon több simogatást,de igyekeztem igazságos lenni.Érdekes,hogy az emberi sorsok többsége teljesen hidegen hagy,viszont az a tíz perc,amiben körülugráltak,csóválták a farkukat és mosolygós szemmel néztek rám,nagyon ellágyította a szívem :) Nagyon ügyes kutyus Lizike,úgy viselkedik,mintha mindig is itt lakott volna,jelez,ha jön valaki a lépcsőházban,szót fogad és tíz perc alatt megtanulta,hogy parancsszóra ülni kell.Hihetetlen,milyen intelligensek ezek az állatok.Kimentünk velük sétálni,ügyesen jön,bár kell egy kis idő,mire feloldódik,de utána követi mindenfelé a Pöttömöt és ő is megszagolja az összes fűszálat.A vitás kérdésekben gyorsan dűlőre jutunk (pl a száraztáp meg nem evése,fogtisztító rudacskák el nem fogyasztása :D ),kicsit noszogatni kell,utána beadja a derekát :) Lett egy csini tálkája,piros-fekete nyakörve és rajta egy címtartó,biztos ami biztos alapon.
Minden jót!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése