
Vegyes érzésekkel töltött el,mikor az első nap itthon hagytam Pöttömöt és Lizit.Már nyitáskor azon rágtam magam,hogy teljen az idő,mert velük akarok lenni,másrészt aggódtam is,hogy nem-e lesz valami probléma (szomszédéknak adtam kulcsot,hogy ha valami gyanús nagy vonyítás van,akkor menten nyissák rájuk az ajtót)...
Aztán háromnegyed tíz felé megérkeztem és lám,se bepisilés,se bekakilás,minden ugyanúgy,ahogy reggel hagytam

Épphogy benyitottam,máris ugrottak nekem,lökdösték egymást,hogy ki kapjon több simogatást,de igyekeztem igazságos lenni.Érdekes,hogy az emberi sorsok többsége teljesen hidegen hagy,viszont az a tíz perc,amiben körülugráltak,csóválták a farkukat és mosolygós szemmel néztek rám,nagyon ellágyította a szívem

Nagyon ügyes kutyus Lizike,úgy viselkedik,mintha mindig is itt lakott volna,jelez,ha jön valaki a lépcsőházban,szót fogad és tíz perc alatt megtanulta,hogy parancsszóra ülni kell.Hihetetlen,milyen intelligensek ezek az állatok.Kimentünk velük sétálni,ügyesen jön,bár kell egy kis idő,mire feloldódik,de utána követi mindenfelé a Pöttömöt és ő is megszagolja az összes fűszálat.A vitás kérdésekben gyorsan dűlőre jutunk (pl a száraztáp meg nem evése,fogtisztító rudacskák el nem fogyasztása

),kicsit noszogatni kell,utána beadja a derekát

Lett egy csini tálkája,piros-fekete nyakörve és rajta egy címtartó,biztos ami biztos alapon.
Minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése