Baba vagyok, egy éves staffordshire keverék. Hét gyermekemmel együtt kerültem a szekszárdi menhelyre, ahol sok finom ételt kaptunk. Kidobtak amikor még a hasamban voltak a kicsik. Egy erdő szélén születtek meg Kétyen, sokat éheztünk, majd valaki etetni kezdett minket. A polgártmester és pribékjei mindannyiunkat meg akartak ölni, engem csapdával fogtak meg, ekkor két napig éheztünk és szomjaztunk, én a ketrecben, a kicsik a búvóhelyen. Egy bácsi kiszabadított, aztán egy önkéntes megmentett minket, a menhelyre kerültünk.Sokat csalódtam az emberekben, de még mindig hiszem, hogy az ember a kutya legjobb barátja.
Most teljesült az álmom. A gyerekeim gazdához kerültek, engem pedig nagyszerű emberek fogadtak örökbe. Az elején kicsit bizonytalan voltam, de a gazdim nagyon kedves, és mindig van nála valami finomság. Hogy miért nevetek a fotókon? Mert boldog vagyok. Köszönet a megmentőimnek és a gazdáimnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése